Még a nyaraláson is gázpalackba futhatunk

Még a nyaraláson is gázpalackba futhatunk

Igazából az, hogy férjem még a nyaralásunkon is képes megtalálni az egyetlen helyet, ahol gázpalackokba lehet botlani, nem olyan meglepő. Ő maga ugyanis hegesztőként dolgozik, úgyhogy szinte mindenhol azt látja, ami a szakmájához csatlakozik – szinte folyton corgon vagy acetilén palackok veszik őt körül, és még akkor is órákat tudna beszélni a témáról, hogyha történetesen éppen nitrogén palackokba botlik bele.

Idei augusztusi nyaralásunkat úgy döntöttük, hogy vidékre tervezzük, és megpróbálunk kicsit megismerkedni Magyarország mezőgazdasági városaival is, hogy egy kicsit bővítsük a látókörünket. Bár szállásunk egy városban volt – azért a kényelmet nem akartuk feladni – sok programot szerveztünk a környező falukba és mezőgazdasági telepekre is. Ebben szerencsére a recepciósok is nagyon sokat segítettek, voltak ajánlataik is arról, hogy milyen üzemeket érdemes felkeresni, így tényleg úgy éreztük, hogy egy felkészült hotellel van dolgunk.

Egy reggel például látogatóba indultunk szállásunkról egy nagyobb mezőgazdasági üzembe, hogy megnézzük, hogyan zajlik azoknak a dolgoknak a termesztése és elkészítése, amikért otthon már csak a boltba kell lemennünk és levenni a polcról.

Ezen a helyen sikerül belefutnunk a nitrogén palackokba is: épp az üzemen mentünk körbe (először még csak a mezőket tekintettük meg, amivel sok idő elment), amikor elérkeztünk egy olyan terembe, ahol rengeteg gázpalack volt a sarokba állítva. Férjem persze érdeklődött, és rögtön megkérdezte, hogy mire szokták őket használni.

Ő először arra gondolt, hogy biztos a saját szakmájához hasonlóan itt is hegesztésre, vagy valami komoly munkagépes alkalmazásra használják őket, de kiderült, hogy valójában, amiket látunk, azok arra vannak, hogy az előre csomagolt élelmiszerek frissességét őrizzék meg vele. Ennek megfelelően ezek nitrogén palackok – ha ezt a gázt ugyanis a romlandó ételek mellé töltik, sokkal jobban segíti őket a frissességük megőrzésében, mintha csak simán azzal a levegővel lennének elrakva, mint ami minket is körülvesz.

Férjem nem erre számított, de láttam, hogy lelkesedése így is töretlen. Ezután az üzemlátogatás során már nem is maradt csöndben, hanem folyamatosan a gázpalackokról beszélgetett a kísérőnkkel – olyan kérdésekkel halmozta el, amikre ő nem tudott válaszolni, mert nem a nitrogén palackok jelentették az szakterületét, és mellé rengeteget mesélt a hegesztésről, és az a során használt védőgázokról.

Annyit megtudhattunk még, hogy a nitrogént a mezőgazdaság más területein is nagyon fontos szerepet játszik, hisz a műtrágyák egyik legfontosabb alkotó vegyületei. Ezek nélkül lényegiben nem is lehetne termelés, vagy legalábbis nem túl jó hatásfokon. Pont ezért, máshol a nitrogénpalackokból nyert gázzal folyamatosan műtrágyát állítanak elő, vagy a megszokott „recept” alapján, vagy pedig akár teljesen új összetételekkel is kísérletezhetnek.

Akárhogy is nézzük, a mezőgazdasági helyeken nagyjából az a helyzet, mint itt: nitrogén palack csere után bárhol bele lehet futni egy nagyobb halomba, ami esetleg éppen átszállítás alatt áll egy biztonságos tárolóhelyre. Erre azért megkérdezte a férjem, hogy ez biztos jó dolognak tekinthető-e, hisz valószínleg a nitrogén palackok se kevésbé veszélyesek, mint az összes többi – azokból pedig a kiürültet se lehet akárhogy tárolni.

Ezzel sikerült egy kicsit kínos helyzetbe hozni kisérőnket, és ő is bevallotta, hogy ez nem feltétlenül egy szó szokás, és mindig próbálnak rajta változtatni. Az biztos, hogy a még használható, teli palackokra mindenki nagyon szigorúan betartja a szabályozásokat, és olyan csak a kijelölt helyeken található. Sajnos, ami már üres, azt hajlamosak az emberek lazábban kezelni, még ha valójában azokban is maradhat annyi anyag, ami rossz esetben akár balesetet is eredményezhet…

Tovább nehezíti a dolgot, hogy távolról szerzik be őket, és mikor nitrogén palack cserére kerül a sor, akkor azt mindig egyben, nagyobb adagban tudják csak megtenni, addig pedig, amíg ehhez össze nem gyűlik elég, sokszor senki se foglalkozik a palackokkal.

Végül a látogatásunk inkább emlékeztetett egy gázpalackos klub összejövetelére, amit azért meg is említettem a férjemnek, amikor visszaértünk a szállásra. Ő csak a vállát vonta, és azzal védekezett, hogy mit tegyen, ha ennyire érdekli a téma.

Úgy látszik a következő szállásunknak egy wellness központban kell lennie, hogy én is el tudja magam foglalni azzal, ami érdekel…