Hogyan találtuk meg a kedvenc panziónkat?

Pár hónapja éppen nyaralni indultunk a párommal. Nem szoktunk előre szállást foglalni, úgy vagyunk vele, hogy majd spontán alakulnak a dolgok.

Azért sem szeretünk előre tervezni, mert sosem jön össze. Néhányszor megpróbáltuk, de mindig félresiklott valami, így aztán egy idő után felhagytunk a próbálkozásokkal, és úgy döntöttünk a sors kegyeire bízzuk magunkat. Az biztos, hogy ezzel a módszerrel kiiktattuk a stresszt.

Szóval elindultunk Miskolc felé, mert annyit azért elterveztünk, hogy az országnak melyik részére megyünk. Az út nem volt olyan hosszú, de persze, amikor beértünk Miskolcra, azért megálltunk egy kávéra. Döme, a barátom vezetett, ő szeret is, meg minden. Én nem nagyon szoktam, pedig már 10 éve megvan a jogosítványom. Bevallom, egy kicsit félek is. Dömével néha elmegyünk gyakorolni, de egyedül még nem merek beülni. Persze ekkor is kérdezte, hogy nem akarok-e én vezetni, de inkább elhárítottam a kérdést, mondtam, hogy nyaralni indulunk, nem idegeskedni.

Persze mikor Miskolcról tovább indultunk volna, hogy valami kis faluban nézzünk szállást, kaptunk egy jó kis defektet. A pótkerék gumiját a legutóbbi cserénél elfelejtettük ellenőrizni, így történhetett meg, hogy a radiál gumikhoz egy diagonál pótkereket hurcoltunk magunkkal. Az autót gyorsan leparkoltuk, én meg bepötyögtem a telefonomba, hogy nyári gumiabroncs árak. Találtam egy honlapot, ahol megleltük a gumit, amire szükségünk volt. Szerencsére megadtak egy miskolci átvételi pontot. Mivel még csak délelőtt 11 volt, mikor megrendeltük a nyári gumiabroncsot, már másnap át is tudtuk venni. Egy hétre indultunk neki, így nem keseredtünk el. Úgy gondoltuk, a nap többi részét a város megismerésével, körbejárásával töltjük, és keresünk egy éjszakára valami szállást, lehetőleg közel a kocsihoz. Másnap aztán eltaxiztunk az autógumiért. Hiába nagyváros, Miskolcon is mindenki segítőkész, a taxis segített nekünk kicserélni a kereket. Azt mondta, úgy sincsen most fuvarja, ráér, akkor meg miért ne segítene.

A fiúk pikk-pakk be is fejezték a műveletet. Hálánk jeléül aztán meghívtuk a taxist egy kávéra. Elmeséltük neki, hogy a nyári gumiabroncs árai nagyon tág intervallumban mozognak, de nekünk sikerült viszonylag jutányos áron megszerezni a gumiabroncsot, amire szükségünk volt.

A taxis, Misi aztán adott néhány tippet, hogy milyen helyeket nézzünk meg a környéken. A szállással kapcsolatban is tudott segíteni. Azt mondta, hogy ő sem miskolci, kábé 15 kilométerre a várostól egy kis faluban lakik, ami nagyon szép. Azt mondta, az anyukája is ott él, egy utcában laknak. Az édesanyja a nagy családi házból egy kis panziót alakított ki, és átköltözött hozzájuk. Persze napközben a régi otthonában, a panzióban tüsténkedik. Misi felesége is segít neki, ketten viszik a szálláshelyet. Misi mondta, hogy nem muszáj ott megszállnunk, de szerinte mindenképp vessünk egy pillantást a helyre, mert lehet, hogy tetszeni fog.

Megköszöntük neki a tippet, és elindultunk a szülőfaluja felé. Az új nyári gumiabroncsokkal szerencsére nem volt probléma az út további részében. Persze, ott szálltunk meg Misi anyukájánál. Az óriási parasztház nagyon jó érzékkel lett egy kisebb panzióvá alakítva, miközben megőrizték a paraszti jelleget. Dömének is, nekem is nagyon tetszett.

Misi anyukája, Irma néni nagyon kedves hölgy volt, mikor megtudta, hogy Misivel már összebarátkoztunk, elkezdett történeteket mesélni a fia gyerekkorából. Elcsevegtünk vele egy kicsit, aztán elfoglaltuk a szobánkat.

Az egy hét csodálatosan telt a panzióban. Dömével megbeszéltük, hogy mindenképp visszatérünk még ide.

Mondtam is, hogy szerintem megtaláltuk Magyarország legjobb szálláshelyét. Még szerencse, hogy defektet kaptunk, és azonnal ki kellett cserélni a nyári gumiabroncsokat az árra való tekintet nélkül.

Ha ez az apró malőr nem történt volna meg, most nem ismerném a kedvenc szálláshelyemet.