Amikor a hotelben találtam egy karkötőt

Találtam egyszer az egyik szálláson egy swarovski karkötőt. A swarovski karkötő volt idáig a legnagyobb dolog, amit valaha is találtam bárhol. Találtam már néha pénzt az utcán, esetleg néha a saját ruháimban vagy a táskámban. Vagy a hűtő leghátuljában még egy eldugott túró rudit. Néha ilyesmi előfordult. De még ékszert sosem találtam.

A szállás nagyon szép volt és nívós, ide azért olyanok járnak, akik vagy sokáig spóroltak, hogy végre egyszer eljöhessenek ide – mint mi, például -, vagy csak simán megengedhetik maguknak. Egy öt csillagos szállodáról van szó, ahol megtalálni ugyanúgy a nagycsaládosokat, párokat, házaspárokat, vagy baráti társaságokat, tehát itt sincs semmi különbség, ugyanolyan emberek járnak ide is, mint más szállásokra, hotelekbe, panziókba. Néha előfordult egy-egy társaság, ami csupa üzletemberekből állt.

A szállás csodaszép volt amúgy, megérte ennyit spórolni rá, és a legjobb időszakban jöttünk mi is. Mivel repülővel utaztunk, így nem volt hosszú annyira az út sem, szóval egészen frissen érkeztünk meg az első nap a hotelbe. És már első nap egy hatalmas meglepetés ért minket. Nem akartam gonosz lenni, ezért azonnal, amikor megtaláltam a karkötőt, lementem a recepcióra és szóltam, hogy valószínűleg az előző vendégek hagyhatták itt, de a recepciós azt mondta, hogy ha nem jelentkezik érte senki azon a hétvégén, akár telefonon vagy személyesen, akkor megtarthatom.

Ilyenről még nem is hallottam. És mi van, ha csak a következő héten hétfőn jön rá a vendég, hogy elhagyta és lehet, hogy pont a hotelben van? És esetleg felhívja a recepciót, akkor majd a hölgyike ott mit fog mondani? Hogy nem tud semmiről? Vagy megmondja, hogy én már elvittem? Nem tudtam kezelni a helyzetet és eléggé rossz érzésem volt, ezért reméltem, hogy az a valaki hamar jelentkezik majd érte, mert hazavinni magammal biztos, hogy nem akartam. Hiszen érezném állandóan, ha hordanám, hogy ez nem az enyém és az lenne a fejemben, hogy az a valaki, aki elhagyta, milyen szomorú lehet miatta. Jó, lehet mondani, hogy az elmondottak alapján valószínűleg egyből vett egy másikat magának. Mindegy, nem is ez a lényeg.

Szerencsére a hölgy, aki elvesztette, már másnap reggel telefonált a hotel recepciójára, és érdeklődött, hogy nem találtak-e a szobájában, ahol megszállt a férjével egy karkötőt. A recepciós hölgy mondta neki, hogy de igen, és itt van, nem vitte el senki, de kérdezte, hogy mi legyen vele, hogy akarja visszakapni.

A hölgy azt mondta, hogy elutal a hotelnek pénzt, cserébe oldják meg, hogy feladják neki postán. Persze egy papírt is írtak arról, hogy a hölgy vállalja, hogy a postán elveszhet a karkötő, és, hogy nem érkezik meg hozzá. Szóval végül a hölgy megkapta a karkötőjét, mert a postán sem veszett el, úgyhogy nagyon nagy szerencséje van.

Bár nem tudom, hogy nem lehet ilyesmire figyelni, hiszen egy nagyon értékes dologról van szó és én, mint nő, nagyon vigyázok az ékszereimre, és mindenemre. Úgyhogy nem lett karkötőm, mondjuk, amúgy sem vittem volna el, mint ahogy azt már mondtam. De, így legalább a párom kapott egy ötletet, hogy mit lehet ajándékozni nekem karácsonyra, vagy születésnapra. Most már neki könnyebb, de én még mindig nem tudom, hogy mit adjak majd neki. De nem csak neki. Senkinek. Ha ajándékozásról van szó, nagyon nem vagyok kreatív. Lehet, hogy majd lecsapok az ötletre, és anyukámnak veszek karkötőt.

Szóval ez volt az egyik legérdekesebb nyaralásom, ami azzal kapcsolatos, hogy mit találtam a szálláson, ahol laktunk.