Életem eddigi leghosszabb bejegyzése egy hotel vendégkönyvében

Életem eddigi leghosszabb bejegyzése egy hotel vendégkönyvében

Be kell vallanom nektek, kicsit keserű szájízzel ültem le, hogy megírjam nektek ezt a posztot, kedves olvasók. Ennek oka pedig nem más, mint hogy az elmúlt időben számos szálláson, hotelben, motelben, szállodában szálltam meg (most épp egy ilyen munkajellegből utazós korszakomat élem sajnos, de legalább többet is keresek vele), és valahogy mindegyikben, egytől egyig kifejezetten diszkomfortosan éreztem magam. Nyilván ebben az érzésben az is benne van, hogy az ember úgy 30 év felett már nem szívesen alszik más ágyban, mint a jól megszokott otthoni, de én azt mondom, hogy ezeket még el is viseltem volna tulajdonképpen, ha bárhol is találtam volna egy jól kidolgozott, ízléses enteriőrt. Bevallom őszintén, legjobban a mosdók, fürdőszobák környékén idegesített fel legjobban ez a fajta esztétikai deficit. Kopott, rozsdásodó zuhanyok, évtizedek óta ott lógó zhanyfüggönyök, kopott csempék… Elképesztő, hogy mennyire megragadtunk körülbelül a ‘70-es évek környékén, emberek!

Amikor már a hatodik hasonszőrű szállást látogattam meg, nem tehetek róla, de elpattant bennem a cérna. Mindenütt az a tipikus kopottas barnás, fakó színvilág, amitől az embernek minden maradék kedve elmegy az élettől. Utoljára hotelnek ez a féle depresszív kisugárzás szerintem még a Twin Peaks című, fantasztikusan elvont amerikai tévésorozatban állt jól, de hát azt egyrészt egy David Lynch nevű zseni rendezte, másrészt pedig azért eltelt azóta is vagy legalább 25 év. Egyszóval, mielőtt elhagytam volna a hotelt, egy szinte önkéntelen mozdulattal felcsaptam a vendégkönyvet, és az alábbi sorokat jegyeztem bele:

“Tisztelt Vezetőség! Köszönöm szíves vendéglátásukat, a környék szívet melengető, a személyzet készséges, a svédasztalos reggeli remek. Egy észrevételt azonban kérem engedjék meg, hogy tegyek Önöknek – illetve nem feltétlenül csak Önöknek, hanem még számos más szállásnak is, melyekben az elmúlt időkben tiszteletemet tettem. Kérem, foglalkozzanak kicsit alaposabban a szobák kialakításával, külcsínjével is, mert – magunk közt szólva – erősen a múltban ragadva érzem magamat, mikor efféle enteriőrrel találkozom. De hogy ne mondják nekem, hogy kritizálni könnyű, segíteni nehéz, én tennék Önöknek egy javaslatot: nézzenek rá például a Fürdőszoba Ötletek internetes oldalra! Ez a kiváló oldal remek lehetőséget kínál arra, hogy koncepciózusan végiggondolják, hogyan is szeretnék megalkotni ideális fürdőszobájukat, majd segít is Önöknek véghezvinni ezt az álmukat. Lehet szó bármilyen konstrukcióról: nagy fürdőszoba, kis fürdőszoba, nagy csempe, kis csempe, ez a cég minden eshetőségre fel van készülve. És ahhoz, hogy ezt a tényleges lépést megtegyék hoteljük minőségi javulásának érdekében, higgyék el nekem, semmi mást nem kell ehhez tenniük, mint felmenniük a furdoszobaotletek.hu weboldalra, gondosan átolvasni, áttanulmányozni az ott leírtakat, majd kérni egy árajánlatot – mely, meg fogják látni, sokkal kedvezőbb lesz, mint azt előzetesen várták volna. A későbbi, már igényesebb jellegű viszontlátásban bízva, üdvözlettel…”

kis fürdőszoba, nagy csempe

Ezt a kis üzenetet hagytam tehát a vendégkönyvben. Többet már úgy gondolom, én sem tudok tenni az ügy érdekében. Ha esetleg megfogadnák a tanácsomat, én komolyan a világ legboldogabb embere és legelégedettebb vendége lennék! Nekem ugyanis aztán tényleg nem hiányzik sok az örömhöz, mint némi esztétikum, illetbe amikor a praktikus használat légies eleganciával párosul. Márpedig ehhez az élményhez – legalábbis a fürdőszobákkal kapcsolatosan – higgyétek el nekem, a Fürdőszoba Ötletek cégén keresztül vezet az út. Nos, mit is mondhatnék még… a magam, a hotelek, és országunk turizmusa érdekében is őszintén azt kívánom, hogy fogadja meg minél több szállás a jóindulatú tanácsaimat!